Rich and Famous 19.

Emily Thorn.

-Ms. Thorn. –lépett be végre az orvos, a vizit óta nem láttam, most pedig már délelőtt tíz óra van- Mr. Grayson- biccent Daniel felé is, aki végig itt volt mellettem.

-Dr. Phelps- mosolygok az orvosra.

-Ms. Thorn megjöttek a vizsgálatok eredményei, és a labor is felküldte a vérvizsgálatot. –lebegteti meg kezében a papírokat- Készen állnak, hogy elmondjam? –pillant ránk.

-Ennyire komoly lenne a baj doktor úr? –kérdez rá egyből Daniel, és hangjában fel vélek vélni egy kis kétségbeesettséget, illetve kezemet is jobban szorítja.

-Jaj, elnézést, ha ezt véltem suggalni- nyugtat meg minket Dr. Phelps- Minden a legnagyobb rendben, van, sőt jó hírekkel szolgálhatok! –mosolyog ránk- Ms. Thorn nem véletlenül lett rosszul. A vérvizsgálat, és a továbbiak is kimutatták, hogy Ms. Thorn másfél hónapos terhes, ez is okozta a rosszul létét, illetve az aggódás Mrs. Ross iránt. De minden a legnagyobb rendben van mind Ms. Thorn- al, mind a babával, mindketten egészségesek. –mosolyog az orvos. Ám én még mindig nem tudom felfogni a szavait. Babát várok? Nekem és Daniel –nek gyerekünk lesz? Ez.. Hihetetlen, de mindazonáltal nagyon boldog is vagyok! Egy kisbaba.. Egy kicsi Daniel, vagy Emily..

-Babánk lesz! –nézek egyből Daniel- re, aki még mindig enyhe sokk alatt áll.

-Apa leszek! –eszmél fel pár pillanat múlva, és nevetve ölel magához- Apa, leszek! –zengi újra, és még az orvost is átöleli-, Köszönjük Dr. Phelps! Köszönjük! –mosolyog rám majd az orvosra, aki szintén mosolyogva, ám fejét rázva hagyja el a szobámat. Mondanom sem kell nincs még egy olyan ember, mint Daniel. Bár az örömére van oka, ahogyan nekem is.

Ám még én kapom a jó híreket, ki tudja, mi van Nina –val..

Kimi Räikkönen.

Egy kórterem. Fehér falak, fehér berendezés, kék kórházi pokróc, és ott fekszik Ő. Nina Ricci. Tudtam, hogy a világ legrosszabb döntése hozzá mennie Nolan- hez, de nem lehetett lebeszélni az elképzeléséről. Inkább meghalna, mint hogy elváljon. Sokat ér neki a házasság, és a szeretett. Nem olyan, mint Rita!

Egy ideje már rájöttem. Talán pont akkor, mikor ez a lány hozzáment ahhoz a Ross- hoz.. Rosszul választottam. Ha előbb ismerem meg Őt, mint Rita –t, talán nem feküdne ma itt. Talán nem itt lennék ma.. Talán ma ő az én oldalamon lenne, és boldog lehetne!

Az ő hibája Nolan volt, az enyém Rita, és hogy melyikünk tért előbb észhez?! Én ott hagytam volna Rita –t, aki egyébként is dobott. Ő, pedig öngyilkos akart lenni.. Nolan miatt, és még kitudja mi volt a háttérben! Miért tette ezt? Miért tesz ilyet egy egészséges, szép nő?

Mekkora fájdalom és elő élet kell egy ilyen tetthez? –kérdem én- Ha én, nem vagyok megelégedve az életemmel, akkor Ő? Mit mondana?

Csak ülök mellette és nézem. Mit mondhatnék neki? Hogy, mint egy idióta talán totál bele estem!? Hogy épp most vallok neki- szinte szerelmet- nem.. Vagyis, de! Tiszta idióta vagyok.. Itt ülök mellette, fogom a kezét, és ő szinte meg sem mozdul. Altatásban tartják, kitudja, mikor fogják felkelteni.

Nolan Ross.

-Mr. Ross. –jön oda hozzám Dr. Wright.

-Oh Dr. Wright. –fogok kezet vele- Hogy van Nina? –kérdezek rá egyből.

-Épp erről szerettem volna beszélni önnel Mr. Ross. A felesége eredményei egyre jobbak, és jobbak. Ha minden így megy, akkor még a délután folyamán fel fogjuk ébreszteni. A tegnapi szívleállás és újraélesztés még a legrosszabbakat mutatta, ám a felesége olyan javulásnak indult, amit még soha nem tapasztaltam praktizálásom alatt! –ezek a biztató szavak jólestek. Végre valami jót is hallani.

-Köszönöm Dr. Wright –mosolygok a dokira.

Kimi már órák óta bent volt, Nina mellett. Még én is megeresztettem egy mosolyt, amikor láttam, hogy hogyan törődik vele, és milyen más mellette..

Talán Nina –nak egy ilyen férfira lenne szüksége, mint Räikkönen.

-Sziasztok! –dugom be a fejemet a kopogás, majd egy szabad után, Emily kórtermének ajtaján.

-Nolan! –mosolyog rám Emily. A tegnapi sápadt, beesett arcú nőnek ma már nyoma sem volt.

-Hogy vagy? –ülök le a bal oldalára, hiszen a jobbon Daniel ül.

-Kösz jól. Igazából kiderült, hogy nem is vagyok beteg. –derül fel az arca.

-De hát.. akkor mi bajod? –kérdezek rá, és igen csak meglepett vagyok.

-Tehát.. Terhes vagyok! –mosolyodik el, és a mellett ülő Dan arcán is mosoly ül.

-Én.. Gratulálok! –ölelem át. Emily régóta a barátom, és örülök neki, hogy végre családot fog alapítani, és ott van neki Daniel is, akivel már jó ideje boldog kapcsolatban élnek. Majd Dan –el, is kezet rázok, hiszen tényleg örülök nekik.

-Na, de hogy van Nina? Mond azt, hogy jobban.. Kérlek.. –pillant rám, már szinte könnyes szemmekel Em.

-Hazudj, ha kell! –jön Daniel felől.

-Szerencsére nem kell hazudnom. –mosolygok rájuk- Nina egyre jobban, van, Dr. Wright szerint a szervezete olyan fejlődésnek indult, amire eddig még nem volt példa. Tehát, ha minden jól megy, akkor már ma délután fel keltik. –magyarázom nekik boldogan.

Boldog vagyok, tényleg. De hoztam egy elhatározást, amihez tartani is fogom magamat. Mert tartanom kell magamat. Mert ezt kell tennem. Tartom magamat! Ez így helyes, és jó. Amit elképzeltem, azt be is tartom. Meg fogom tenni. Mert meg kell tennem. Jó részt Nina miatt, de azt hiszem nekem is jobb lesz..

Nina Ricci.

Amióta beszéltem Alfonsine- al, minden más lett. Tudom már, hogy hova tartozom, hogy mit kell tennem, hogy mi helyes, és mi a jó. Vannak elképzeléseim, amiket, ha visszatérek sikerül valóra váltanom, rettentő boldog leszek!

Fogalmam nem volt, hogy mi történik, csak azt tudtam, hogy a környezet, az a fehérség, amiben eddig voltam –és lebegtem- kezdett, megszűnni körülöttem, minden kezdet visszatérni. Furcsa volt, de amint meghallottam az ismerős hangokat, és ahogy pislogtam, és kinyitottam a szememet megláttam azokat az embereket körülöttem, akik sokat számítottak nekem.

-Mrs. Ross jól van? –kérdez rá az orvos.

-Ne hívjon így! –förmedek rá.

-Ez Nina.- mosolyog rám Daniel.

-Tehát akkor.. Mrs.… -mondaná az orvos, de szavába vágok.

-Ms. Ricci, kérem. –nézek rá kérlelően.

-Rendben. Tehát Ms. Ricci, hogy érzi magát? Tudja mi történt? –teszi fel a kérdéseit.

-Igen. Meg akartam magamat ölni, gyógyszereket szedtem be, és ittam rá. Ezen kívül egész jól, bár egy fájdalom csillapított el tudnék viselni. –fogom meg a fejemet, mire a nővér azonnal a kezembe nyom egy fehér bogyót, és vizet- Köszönöm. –pillantok rá hálásan, ő, pedig csak bólint.

-Ez így történt Ms. Ricci. Tehát akkor mindenre emlékszik, ami jó jel. Nos igen.. A fájdalom csillapított megkapta. Ma még bent tartjuk, ha nem lesz semmiféle panasza, holnap reggel haza engedjük. Ám ajánlanék magénak egy pszichológus- t. –amint ezt meghallom, tiltakozni kezdek.

-Ne kérem ne. Én túl tudom magamat tenni, itt van Emily majd Ő, segít. Olyan, mintha ő lenne a saját, magán agyturkászom. –magyarázom.

-Rendben, elnézem ezt önnek, de cserébe megígéri, hogy nem tesz ilyet többet. Rendben? –pillant rám.

-Rendben. –szalutálok.

Az orvos kiment, így már csak négyen maradtunk bent. Kimi, Emily, Daniel, és én. Nolan nem volt sehol –jellemző.

-Nolan merre van? –kérdezek rá hirtelen. Kimi csak megforgatja a szemeit, Em és Dan pedig egymásra pillantanak –Hol van? –kérdezek rá újra.

-Akkor mi most kimegyünk. –indulnak kifelé, majd pár percen belül belép a szobába Nolan. A kezében egy rakat papírt tart.

-Nolan? –kapom fel a fejemet.

-Szia. Remélem nem baj, hogy bejöttem. –hajtja le a fejét, és leül a székbe.

-Nem, dehogy épp kerestelek. –vettem oda.

-Oké, nézd, tudom, hogy te voltál, és azt is, hogy nem kellett volna azt tennem amit. De nézd! Azért jöttem, hogy beszéljünk. Szeretnék végre pontot tenni az i –re! Ebben a mappában a válási papírok vannak, és minden olyan, amit te kaptál tőlem, vagy amit felajánlok neked. Nem szeretném, ha bármi probléma lenne, így ha benne vagy, és mindent rendben találsz, már a holnapi napon aláírhatjuk a válási papírokat! –teljesen meglep. Nolan el akar válni?! Mondjuk nem, mintha szívesen maradnék vele, de akkor is.. Talán így kell történnie..

Sziasztok! 

Na ki hogy érzi magát így a 'Nagy' Buli után? :P Ki lett másnapos? :D 

Remélem azért van kedvetek olvasni, mert itt az Utolsó előtti rész. :)

Holnap jelentkezem. Kommentet tudjátok hová. ;)

xx. Mercii.