Love in the Alps 2.

Sziasztok! :)

Itt is lenne a történet folytatása.

~Bloodorange köszönöm a komidat! Tudo kicsit rövid lett a rész, ahogyan ez is, de így legalább többet tudtam hozni (legalábbis ebből a történetből).! :D

Sajnálom, hogy Nolan nem szimpatikus.. :S (Én magában a sorozatban Nagyon szeretem, ezért is választottam Őt -Kicsit próbálom is úgy vissza adni- ;)

Ehhez a részhez Jó olvasást Kivánnék. :)

XX. Mercii.



Lyn Hamilton.

-Szép jó reggelt! –ül le asztalunkhoz Nicky. Fekete bőr nadrágot visel, fekete felsővel, és egy tűsarkú csizmával, egy kardigánféleség is van rajta, még jó, hisz hideg van. Csodálnám, ha nem lenne.

-Jó reggelt. –köszönünk kórusban Ana Cristina –val.

-Na mi ez a vérszegény mosoly? –von minket kérdőre-, Gyerünk nagy mosolyt villantani, buli van! –issza meg a neki rendelt teát, és már áll is fel.

-Hová mész? –kérdezek rá.

-Bulizni. Már, mint körbe nézek, ismerkedek! –kacsint ránk, és még mielőtt bármit is mondhatnánk, el is tűnt.

-Ketten maradtunk.. –szólal meg pár másodperc után Ana Cristina.

-Ketten.. –ismétlem meg.

Ana Cristina Rivera Hill.

Hogy ez a bolond nőszemély már megint mit akar? A fene se tudja, de az biztos, hogy a feltűnési viszketegségét nem kezeltette, és ezután sem fogja, a holt ziher! Előre félek, mivel fog elő rukkolni! Mert, hogy valami örültséget tervez az biztos, ahogy elment, amit mondott –szűkszavúan –rá vallana!

Lyn valahogy nem volt magánál, teljesen el volt foglalva valamivel –szerény véleményem szerint a gondolataival.

-Szerinted, mit tervez? –emelte fel végre a fejét –és még hozzám is szólt- majd beleszürcsölt a kávéjába.

-Vagy most járatja le magát, az egész hétre, vagy valami olyat tesz, amivel Ő lesz a sztár! –mondom ki azt, ami elsőre az eszembe jutott. Elvégre Nicky Hilton –nak világ életében nagy dobásai voltak.

„- Most mond azt, hogy nem cuki! –mutat a kigyúrt testű, barna hajú srácra, aki épp az edzőteremben emelte a súlyokat.

-Dehogynem az.. –válaszolom, hisz tudom, ha nem ezt hallja, nem fog rólam leszállni. Nekem egyáltalán nem volt esetem a srác, Nicky viszont napok óta csak róla beszélt, itt látta meg legelőször, és az óta..

-Na ugye nem megmondtam! –rángatott meg ujjongva- Jól nézek ki? –nézz rám közben hajat, igazit, és szájfényt ken a szájára.

-Remekül! –mosolygok rá.

-Helyes! –pislog rám, és ott hagy engem, hogy célul vegye kiszemeltjét.

Az eseményeket végig követtem, Nicole teszi a szépet, és jót, mire a srác csak mosolyog, és látszólag remekül elbeszélget vele, és egy jó tíz percen belül tér vissza mellém a barátnőm, lehangolt képpel. Pedig tisztán láttam, hogy valami papírt adott neki a srác!

-Mi történt? –érdeklődöm egyből.

-Hogy mi? –akad ki –Meleg! –veti oda, és elsiet.

Szóval az egész hiába volt, jól beégette magát, mert a srác homokos. Igen balul sült el, de nem én tehetek róla! Fel veszem hát a táskámat, és az övét is, és megindulok utána…”

 

Egyszerre csak mindkettőnk mobilja rezegni kezd, jelezvén, hogy üzenetet kaptunk. Azonnal a készülékért nyúlunk, és meghökkenve olvassuk el az üzenetet, amit kaptunk!

-Oh te jó ég! –veszem magamra a kabátomat, és indulok meg a már megindult Lyn felé, rajta csak egy rövid ujjú, és blézer van, kint meg repkednek a mínuszok!

Nicky Hilton.

Ez életem eddig legjobb terve! Miért ne tenném meg!? Én vagyok Nicky Hilton a PR meg kell! A lányoknak küldött üzenetek már egész biztos célt értek, ők, pedig sietnek ki, hogy lássák mit műveltem. Remélem örülni fognak neki, és nagy lesz a meglepetés.

Az idő letelt, a dob felcsendült, én, pedig kiugrottam a tortából, magam mellett a két kigyúrt sráccal.

-Boldog Szülinapot Lyn Hamilton! –kiabáltam el magamat, többen is megbámultak, ahogy pedig gondoltam barátnőim már oda kint álltak és engem néztek.

-Örült vagy! –kiabált oda Ana Cristina.

-Nem neked van a szülinapod! –emlékeztettem.

-Nicole Hilton ez nem volt jó buli! –hadonászik Lyn, és besiet a szállodába, Ana Cristina csak a fejét rázza, én meg nem értem mi a bajuk! Szerintem vicces volt, amit véghez vittem, és semmi, de semmi okuk nincsen panaszra! Vicces voltam és kész..

 

Ana Cristina Rivera Hill.

Nicole most aztán tényleg elvetette a sulykot, azt hitte vicces lesz az, amit tesz? Semmi, de semmi másra nem vágyót Lyn, mint egy normális születésnapja, egy egyszerű hátköznapira. Nem szeretett volna Partit vagy feltűnést, de persze, hogy Nicole újra bele trafált..

„-Szóval mikor legyen a Buli? –kérdez rá vagy századszorra Nicky.

-Értsd meg Evelyn nem, akarom semmiféle Bulit! –írom tovább a dolgozatomat.

-De hát egy szülinap nem szülinap buli nélkül! –ül le durcásan a székbe.

-Ez van. –sóhajtok fel, és próbálnék koncentrálni a dolgozatra, de erre semmi esély, mert Nicole folyamatosan ott fujtat.

-Abba hagynád? –lesz elegem és dörrenek rá.

-Nem értem mi bajod! –tetteti az értetlent.

-Megőrjítesz! –állok fel, és a laptopomat magammal vive indulok ki a szobából –Tudod nem is nekem kéne ki mennem, mert ez az Én szobám! –csapom be magam mögött az ajtót..”

Persze, hogy talált magának embert, és szervezett egy Partit, amire elráncigált minket, Lyn úgy tett, mintha élvezné, bár egyáltalán nem így volt, egész este azt a pillanatot várta, hogy végre leléphessen, az emberek, akik körülötte voltak ismeretlenek voltak számára, ahogy nekem is. Mint később kiderült Nicky az Interneten hirdette meg a bulit, ezért volt a sok ismeretlen.

Sebastian Vettel.

-Heikki mikor jön meg? –nézzek az órámra, ami már ebédidőt mutat.

-Nem tudom! –szólal meg a másik szobából álmosan Kimi.

-Miért nem tudod? Nem te mondtad, hogy valami dolga van.. Akkor meg miért nem tudod, hogy mi az? –faggatom ki, talán a kelleténél is akaratosabban.

-Sebi fiú leállnál? –lép ki farmer – póló összeállításban a szobából.

-Nem! –dobbantok egyet a lábammal, mire csak kinevet –Mit nevetsz? –vonom fel a szemöldökömet.

-Olyan vagy, mint egy ötéves! –kacsint rám, és már ott sincs.

Remek öt éves, ha öt éves vagyok, akkor jogomban áll egyfolytában azt kérdezni, hogy mikor jön meg Heikki, azaz Kimit könnyen az őrületbe tudom kergetni! Utána sietek, és kezdem is mai programomat.

-Te Kimi, Heikki mikor jön meg? –hangzik elsőre a kérdésem, és tudom ma még vagy ezerszer rá fogok kérdezni!