Andy és a Száguldás 28.Fejezet

Sziasztok! 

Végre CSÜTÖRTÖK! Azaz már csak egy nap, és szünet! 

El jött az, az idő is, amikor újra értelmet nyernek a Péntekek! ;)  Én személy szerint már várom ezt a pénteket. Én már most elfáradtam. Tegnap délután még aludtam is vagy jó két órát! XD 

De ma írtam nektek egy kis fejezetecskét! :)

Jó olvasást kívánok hozzá, magamnak pedig pár komit! ;) 

Puszii.

Egy tökéletes este után boldogan ébredtem Sebastian mellett. Ahogy a másik oldalamra fordultam és megálltam a mellettem édesen szuszogó Sebet, egyből mosolyognom kellett. Vidáman indult a napom.

Nem bírtam magammal így muszáj volt egy kosza tincset kisimítanom hajából, erre mocorogni kezdett majd felébredt. 

-Nem akartalak felébreszteni. -néztem rá bűnbánóan.

-Ne nézz így! -mosolyodott el. -De nem is baj, hogy fel keltettél. - hajolt közelebb és csókolt meg. 

-Ezentúl mindig így akarok ébredni!- adom tudtára.

-Benne vagyok. -hozzá ajkait pimasz mosolyra. - Amúgy mi lenne, ha ma át mennénk Németországba? -nézz rám.

-Mi lenne?!- kérdezek rá.

-Bemutatnálak a szüleimnek! -nézz mélyen a szemembe.

-Ne nézz így! -takarom el egy párnával az arcom. -Egyébként miért akarsz bemutatni?! Kitudja, hogy meddig leszünk együtt.. -kezdem a negatívosodást. 

-Hé!- húzza el előlem a párnát. -Én csak veled akarok lenni, és veled fogom le élni az életemet! -szavai jól esnek, megnyugtatóak. Mintha tudná mi fog történni a jövőben.. 

-Ez hízelgő! -puszilom meg az arcát. -De akkor is Ők a szüleid!- nézzek rá. 

-Nem fognak meg enni!- nevet fel.

-Nem is ettől félek!- tudatom vele.- Ha nem, ha te bemutatsz én akkor sem tudlak majd az enyémeknek. Mármint Ők teljesen más világ, és én már jó ideje nem láttam őket. Talán utoljára Március, Április környékén. Annak pedig már jó ideje. Érted?! Én nem tudok semmit sem ígérem szülő ügyileg.. -magyarázom el félelmeimet. 

-Semmi baj. -simogatja meg a karomat. -Ha nem akarod nem kell őket bemutatni. 

-Oké. -bolyuk hozzá, Ő pedig szorosan át ölel. 

Reggel közös zuhannyal indítjuk a napot, majd megpróbálok valamit kotyvasztani reggelinek, ami bevallom nem igen megy. Így marad a rántotta amit el tudok készíteni. Mellé pedig narancs juice amit a hűtőben találtam. 

Reggeli után Seb felhívja a szüleit, akik egyből bele mennek a találkába. Így gyorsan fel kell öltöznünk. 

Egy kék féloldalas ruhát veszek fel, hozzá illő magassarkúval, a hajamba tűzök egy virágot, majd bele pakolom a fontosabb dolgaimat egy kis táskába. Indulásra készen állok a nappaliban, amikor meglátom a fehér ing, farmer kombinációt a szokásos kék cipővel Sebben. Nagyon jól néz ki, és bevallom rögtön rá vetném magam. 

-Indulhatunk?! -kérdi meg mikor oda ér hozzám.

-Persze. -mosolygok rá. Ő pedig karon ragad. Udvariasan kinyitja nekem a kocsi ajtót, és megvárja míg beülök. 

-Egyébként nagyon csinos vagy!- bókol már út közben.

-Köszönöm, de te sem panaszkodhatsz!- mosolyodom el.

-Köszönöm. -nevet fel. Én csak megforgatom a szemeimet, és tovább figyelem a tájat.

-Tudtad, hogy még soha nem jártam sem Svájcban sem Németországban!? -nézzek rá halál komolyan.

-Komolyan?! -pillant rám, majd tekintette újra az útra terelődik.

-Ja. -válaszolom. -Amerikában már rengeteg helyen, meg hát ott versenyeztem így ott voltam. De Európa tiszta sötétség a számomra!- nevetek fel. 

-Majd változtatunk rajta!- fogja meg a kezemet és megpuszilja azt. 

-Benne vagyok. -felelem. -Na és te, hogy állsz Amerikával?! -tudakolom. 

-Hát vettem már részt Amerika Nagydíjon és jártam már ott, de nem nagyon ismerem.- válaszával meg lep. Bár nem csodálom.

-Majd változtatunk rajta!- kacsintok rá.

-Oké. -mosolyog rám. 

Az út további részét át beszélgettünk, mesélt a családjáról, és én is beavattam az enyémbe még jobban, mint eddig. 

Heppenheim-be érve egy kis utcába kanyarodunk be, majd meg állunk egy csinos kis ház előtt. 

-Na, hogy tetszik?! -nézz rám, már az ajtóban állva.

-Családias. -pillantok rá.- olyan igazi családi hangulatú.- motyogom.- A miénk nem ilyen! -tudatom vele. 

-Értem. -ad még egy utolsó csókot, majd nyílik az ajtó, és szembe találom magam egy barna hajú nő mosolygó tekintetével.

-Sebastian kisfiam!- öleli át egyből fiát. Meglep, hogy Ő Seb édesanyja, hisz ,mást vártam. Gondolataim azon cikáznak, hogy mit vártam és mit "kaptam". Míg fel nem eszmélek, hogy Seb engem mutat be.

-Anya Ő Andrea Clark a barátnőm. -mutat be hivatalosan is.

-Szervusz lányom. Heikki vagyok, Seb anyja. -ölel meg és meg is puszil. Meg lep.. Milyen közvetlen.

-Üdv Heikki. Kérem hívjon Andy-nek azt jobban szeretem. -veszem elő legbájosabb mosolyosom.

-Rendben. -pillant rám, majd beinvitál minket a házba. -Norbert!- kiabál be a nappaliba, amelybe mi is belépünk. 

-Seb!- pattan fel az édesapa és át öleli fiát. 

-Apa ő a barátnőm Andy. Andy ő az édesapám. -mutat be az apjának is, akit szintén üdvözlök. 

-Jaj ne álljatok ott üljetek le!- terel minket a kanapéra szinte azonnal Heikki, ahol helyet is foglalunk- De meséljetek, ha jól tudom akkor Andy te most Mark helyét töltöd be a csapatnál. -szánja nekem a nő egyből az első kérdést. 

-Igen ez így van.- mosolygok az asszonyra. 

-Akkor már jó ideje versenyezhetsz!- mosolyodik el az édesapa. 

-Kiskorom óta tizenhat évesen pedig bekerültem a Nascarba, ahol három évig versenyeztem onnan az IndyCar-ba mentem, ahol két évet töltöttem, majd jött a Forma 1. -foglalom össze eddigi karrierem. 

-Na és melyik volt a legjobb?!- érdeklődik most az édesanya. 

-Hát erre nehéz válaszolni, tudván, hogy előtte gokartoztam, így onnan kerültem a Nascarba. -motyogom el. -De talán számomra a Nascar az élményesebb és legjobb. Hisz az, az a fajta verseny ami szabadabb valamelyest, és nagyobbak az autók, hosszabbak a versenyek. -magyarázom.

-Andy bátyja is ott versenyzett. -veszi át a szót Seb. 

-Tényleg?!- nézz rám az édesanya.

-Igen, de ez bonyolult, és ha nem haragszanak meg egyenlőre Ashton-ról nem nagyon szeretnék beszélni. -mosolygok rájuk. 

-Ahogy szeretnéd. -biztató mosollyal mosolyog rám Vettel papa. 

-Na és van még testvéred?! -kérdi most Heikki.

-Igen- mosolygok rá. -Voltaképpen mi is négyen vagyunk testvérek. -mosolyodom el. -Két bátyám és egy nővérem van. 

-Oh akkor te vagy a legkisebb. -mosolyodik el az asszony. -A család szeme fénye?! -érdeklődik.

-Nem. -mosolyodom el. Eszembe jut mi lenne, ha az lennék.. -A nővérem volt a család szeme fénye, mert Ő az lett amit a szüleink akartak, egy ideig tudták befolyásolni Silver-t, majd Ő a sarkára állt, és ellenszegült. A mi családunk nem olyan,mint a többi normális emberré. Nálunk nincsenek családi ebédek vasárnaponként, vagy bármikor máskor. Az én szüleim lét eleme a csillogás, és a partik. Gazdag család vagyunk, így bármit megtehetnek. Rendszerint járnak estélyekre New York-ba, ismerkednek a felső tízezerrel. -magyarázom el, azt amit effektív tudniuk kell, hisz ez az én családom, és valahol jó is elmondani, hogy milyenek is ők.

-Sajnálom. -szól közbe Vettel mama. -Mi nem tudtuk, ha akarod nem kell róla beszélned. -nyugtat meg. 

-Oh nem, én szívesen mesélek. -mosolyodom el. -És valószínű soha nem fogják őket megismerni. -vallom be.

-Miért?! -szól közbe Seb.

-Mert Ők a szüleim, és mint mondtam ők mások, és Seb ezt már reggel is mondtam. Nem fogja őket érdekelni, hogy Te vagy a barátom, mert te is csak egy autó versenyző vagy.. Számukra jelentéktelen alak, mint Én, Sam és Ashton.. 

-Bocsáss meg, de a szüleidnek kicsit nem nagy az elvárásuk!? Normális emberek Ők egyáltalán?!- kérdez rá. Én erre fel nevetek.

-Drágám én már huszonnégy éve ezt kérdezem!- mosolyodom el. -De, ha annyira látni akarod őket legyen. -mosolyodom el és elő halászom a telefonomat. -Tudod, van pár kép róluk ismerd csak meg ezeket a sznob embereket!- nevetek fel. -Sajnálom, de ez vicces, hogy épp a szüleim miatt akadsz ki, mikor már rég tudod milyenek! Tessék. -mutatom meg a telefont. -Ők itt a szüleim, ez egy pár évtizeddel ezelőtti kép, itt már terhes volt az anyám Ashton-nal. Anya egyébként jóval fiatalabb apámtól. -magyarázom. -Nézd csak meg ezt a tündöklő párost.. És itt egy újabb.. Egy tipikus New York-i estély..  Oh és a nyaralások, gyerekkorom fénypontjai... Párizs, London, Monte Carlo, Görögország. A nyaralások, amelyek gyerekkorom emlékei. A szülei sosem voltak otthon, dadák vigyáztak rám.. 

-Sajnálom. -sóhajt fel. -Én ezt nem tudtam. 

-Seb. Én ezt mind mondta, tudattam veled, hogy milyenek a szüleim. Te csak egyszerűen nem akartad el hinni, hogy van ilyen. Hisz nézz rá a családodra. Neked normális szüleid vannak, rendes családi ház, és nem egy Palota, amelyben el tévedsz. 

-Helló anya, apa és Seb!- kiabál egy női hang. Ha anya, apa akkor ez Seb nővére lenne?! -Helló. -jön be, de engem meglátva kicsit furán néz, majd rendezve vonásait köszön szüleinek, majd az öcsének.- Hiányoztál. -engedi el. -Te pedig csak is Andy Clark lehetsz.- fordul hozzám.

-Igen, te pedig Seb egyik nővére. -fogok vele kezet.

-Melanie. -mutatkozik be.

-Örvendek Melanie. -mosolygok rá. 

-Ja igen én is. -mosolyog halványan, de nekem inkább fintornak tűnik, de nem foglalkozom vele. -Apropó csak pár cuccért jöttem. -fordul szüleihez, majd el is tűnik. 

-Azt hiszem mi megyünk is, csak beugrottunk. -nézz Seb a szüleire.- Beszerettem volna mutatni Andy-t, de a versenyen találkozunk ugye?!

-Hát persze fiam. -mosolyodik el a büszke apa. 

-Lény jó Seb. -öleli át az édesanyja. -Te pedig vigyázz a fiamra.- mosolyog rám és engem is át ölel, majd mi távozunk is, és újra autóba ülünk.

Vissza megyünk Svájcba,az út alatt mesélek még a szüleimről, Seb pedig a nővéreiről. Egész jól ki jöttem a Vettel szülőkkel aminek igazán örülök, csak Melanie volt olyan fúra, de ezt nem teszem szóvá. Ki tudja. Talán csak én tévedek. Bár az én megérzéseim sosem csalnak.. 

Késő délután érünk vissza a házba, ahol Seb a tudtomra adja, hogy egy Zürich-i étteremben foglalt asztalt magunknak. 

Így gyorsan lezuhanyzunk, majd át öltözünk. Begöndörítem a hajamat és a frufrum hátra tűzőm és fel teszek egy kis sminket. Egy rózsaszín elől végig cipzáros ruhát veszek fel, hozzá passzoló magassarkúval, és egy kis fekete blézerrel. 

Elég hamar oda érünk Zürich-be egy igen csak elegáns étterembe. A pincérek mind kedvesek, főként, ha két hírességről van szó, mint mi, hisz Seb itt lakik és ismert, én.. Hát én is elég ismert vagyok. 

Helyet foglalunk az asztalunknál, és egy kellemes estét töltünk el az étteremben, sokat beszélgetünk, finomakat eszünk. 

Másnap a nap meleg sugarai keltenek, amelyek csiklandozzák hátamat. Oldalra fordulok, de nem találom magam mellett Sebet, csak egy kis cetlit. "Heikki-vel edzek!" -áll a cetlin. Én pedig el mosolyosom. Milyen rég nem volt közös edzésem Grace-el csak amolyan verseny előtti kínzás, amúgy semmi. Hisz folyamatosan dolga van, én pedig elég jól kondiban tartom magamat. 

Fel veszek magamra egy köntöst, és lesétálok a nappaliba, meglátom a kapu előtt a friss újságot, így gondolok egyet és ki megyek érte. 

Ám bent az újság címlapján olyat láttam amit egyáltalán nem akartam..